2012. október 3., szerda

10. Poéta Piknik fotók

Kedves Olvasó!

Az alábbi linkre kattintva megnézheted a 10. Poéta Pikniken készült fotókat.

https://picasaweb.google.com/108471432408370593974/2012Szeptember2830OsziPoetaPiknik

Kellemes nézelődést!

10. Poéta Piknik Püspökiben


Irodalommal teli gyönyörű hétvége


Ha nem lett volna olyan gyönyörű, napsütéses ősz, akkor is boldog megelégedettséggel gondolnék szeptember utolsó hétvégéjére.
     A 2008 elején született gondolat hamar tetté érett. Jó lenne találkoznunk, beszélgetnünk irodalomról, könyvről, költészetről. Jó lenne felolvasni egymásnak újonnan született írásainkat, verseinket mindenféle kötöttségtől mentesen, nem feszélyezve helytől, alkalomtól, nem sürgetve időtől. 2008 tavaszán szerveztük meg először a Pegazus szárnyain elnevezésű Poéta Piknikünket, s azóta rendszeresen évről évre tavasszal és ősszel találkozunk három napra, egy hosszú hétvégére mi, irodalomszerető emberek, irodalmat művelő alkotók. 2012 szeptember utolsó hétvégéjén már 10. alkalommal találkoztunk ugyanott a Mátra lábánál, Szurdokpüspökiben, az Anna-liget Ifjúsági Táborban.
            Nem lehet elmondani, mert nincs arra szó! Azt át kell élni, azt az örömöt, azt a hangulatot, ami a 10. Poéta Pikniket is jellemezte. Külső szemlélő csak azt láthatta, hogy három napig csak ülünk a faház előtt a napon, és jár a szánk. Csak mi, a Piknik résztvevői tudjuk, hogy mi minden történt abban a három napban. Csak ízelítőül sorolom:
      Egy fiatal gyöngyösi festőművésznő mini tárlatával indult a Piknik. A történelmi, irodalmi beszélgetéseket olykor halk, léleksimogató, máskor vidám, pezsgő gitármuzsika keretezte. Többször megszólalt a „Piknik-kórus” –ahogyan a résztvevők szeretettel becézték  daloskedvű társaikat. Az írások, költemények, elbeszélések nyomán bejártuk Kanadát és Kubát, barangoltunk lelkünk tájain, szembenéztünk önmagunkkal. Egy hangulatos könyvbemutató során megismerkedhettünk egy újonnan kiadott verseskötettel, és alaposabban megismerhettük a közülünk való szerző költészetét.
     Volt, aki a Poéta Piknik idejét is alkotásra szánta. Volt, aki közönségre, közösségre lelt, barátokra talált, s volt olyan is közöttünk, aki csak boldog megelégedettséggel élvezte ennek a feledhetetlen három napnak minden pillanatát.
            Poéta Piknik. Nemes tartalommal töltött ajándék, amit – szándékaink szerint – még sokáig adhatunk egymásnak, azoknak, akik eljönnek közénk.

2012. augusztus 29., szerda

10. Poéta Piknik meghívó


Tábori "napló" Glica szemével



Alább Pataki Katalin Glica írása olvasható az alkotótáborban töltött napokról.

A két utolsó nap eseményein azonban  ő sem vett részt, így nem tudja, milyen jó hangulatban telt a kiállítás utáni grillezés, hogy hogyan zajlott a szombat esti bográcsozás és a tábortűz mellett sem énekelt velünk, hogy a vasárnapi búcsúzkodásokról már ne is beszéljek. 

Kedves és a felnőttek felelősségére figyelmeztető írását jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe!

Sarjad a jövő…

A Szurdokpüspöki Anna-Ligetben ismét benépesedett az „Alkotók-háza.” Csapó Lajos és Kontra Marika vezetésével meg nyitotta kapuit 2012. július 22.-én.
 Pásztón tevékenykedő Athéné Alkotó Kör és a Szigethalmon működő AMME egyesület közös alkotótábort szervezett.
Marika és Lajos védő szárnyai alatt hét, tehetséges gyermek érkezett a faház falai közé. A gyerkőcök hamar fölismerték a nagy „udvar” előnyeit…
Az épület jobb szárnya, mindig a lányoké. A bal oldalt a fiúk lakják…ez több éves „hagyomány.” Középen a táborvezetők szállása.
A leányszobában lakott: Halmai Barbara, Antal Szófia, Bódor Liliána, Tóth Boglárka, Palóc Ica néni és szerény személyem az Alkotótábor „krónikása.”
A fiúszobában lakott: Csicsay Gergő, Holocsai Máté, Bagó Brendon, és a két Zoli bácsi: Borsody Zoltán és Pászti Szabó Zoltán az AAK. Elnöke. ( később:Vermes Ádám, Radics Márton)

Lajos két dolgot várt el a gyerekektől: a- Engedély nélkül a tábor területét elhagyni Tilos!
                                                  b- Mindennap kötelező egy alkotást bemutatni…amelyből, alkalmi Kiállítást rendezünk!

Reggel nyolckor ébredt a tábor, és a gyerekek izgatottan várták, hogy ki lesz kiöntve az ágyából…Brendonnal egy alkalommal megesett. Ő 13-om éves, szeret kézilabdázni, rajzolni és gyönyörű verseket költeni. Az Athéné Pályázat Díjazottja!
Barbara (13), Máté (11), Gergő (10), kora reggel futással kezdték a napot. Ők hárman, igazoltan hagyták el a tábor területét. Sok közös vonás rejlik bennük. Szeretnek karatézni, és szépeket rajzolni. 
A legfiatalabbak Szofi és Lili, szinte szétválaszthatatlanok. Örömmel rajzolnak, és minden újdonságot kipróbálnak. Lili titkokat keres, reggeltől-estig! Nyolc esztendősen oly sokat tudnak a világról.  Lili csak akkor hallgat el, amikor alszik. Mindig mindent megmagyaráz, övé az utolsó szó. Marikának és nekem, elmagyarázta milyen a katolikus madár…tátott szájjal hallgattuk.
Az ebédlőben reggel, délben és este segítettek a fiatalok a terítésben és tálalásban. Soha semmire nem kellett kérni őket, maguktól cselekedték. Az étvágyuk, az ingadozó volt. Ám ezen a téren óriási változások történtek…mondhatom azt is, hogy: Csoda!
A „bejárós”- alkotók nem jöttek üres kézzel:
Bottyán Katalin és Varga Csaba sárgadinnyét és óriás pizzát tett a kerek asztalra. G. Szabó Róza palacsintákat sütött. Szabó Zoli meggyes pitét, Dinnyésék almás pitét hoztak a gyerekek nagy örömére. A Fekete házaspár sárgadinnyével és mézes süteménnyel lépte át az Anna-Liget kapuját. Brendon anyuka és apuka sós és édes sütivel érkezett látogatóba. Gergő szülei hatalmas görögdinnyét cipeltek magukkal…és még sokáig sorolhatnám. Szóval senkit nem fenyegetett az éhhalál!

A szellemi táplálékot is bőven kaptak a gyerekek, volt miből választani. Alkotó felnőttek jöttek-mentek körülöttük, akik a hűsítő árnyékot követve „vándoroltak.” Verseket, novellákat olvastak föl. Fáradhatatlan elemezték a múltat s a jelen eseményeit. Kiss Károly és Stadler Árpi képeket festettek.  Akkor sem volt semmi baj, ha lógott az eső lába. A szomszédos faházban, betyárokat színeztek a gyerekek. Lajos méhecskeszorgalommal öntötte gipszből a betyáros jelenetet. Már az is egy nagy élmény volt számunkra.
Nógrády Andor mindennap hűséges résztvevője a tábori életnek. Az ebédlőben linómetszet készítését oktatta szeretettel, és türelemmel. Kicsiknek és nagyoknak.  (Boglárka is pótolta utólag…) Ismertetőt tartott a rézkarc titkaiból is Bandi bácsi.
„Véletlenül” nálam volt a horgolótű, színes fonalak, és gyöngyök. Szorgalmasan készítettem a kis virágokat, Marika gyöngyöt varrt a közepükbe. Szofi és Lili oda jött hozzám, hogy ők is szeretnének horgolni…kaptak fonalat és horgolótűt. Boldogan hurkolták a láncszemeket…még Róza is kísértésbe esett.
Reggeltől-estig volt mit fotózni Marikának és Lajosnak. A számítógépre föltöltve nézhettük meg a nap eseményeit.
Esőben fürdik az Anna-Liget és a környező hegyek. Két irányból is morajlik a szürke égbolt, és villámok csapódnak a földbe. Ám ez senkit nem izgat, hiszen fedél alatt agyagoznak a táborlakók. Egy kedves, fiatal pár érkezett, Nagy Ádám fazekas és felesége. Ádám ismertetőt tartott ezen ősi anyag használatáról, készültek az agyagszobrok, edények, díszek.
A játékra is bőven maradt idő. Az ugráló várnak szinte mindig volt vendége. A szabadtéri fürdésre most nem kedvezett az időjárás a gyerkőcök bánatára.
A Hold minden este följött az égre és itt-ott ragyogtak a csillagok. Javaslatom elfogadva, Boglárka olvasta föl az aznap írt fejezeteit. Modern mese, különleges lényekkel, hősökkel. Fordulatos, izgalmakban gazdag cselekményekkel. A Magyar Népmese világától nagyon messze áll! Rövid idő multán, halk szuszogás és a szúnyogok zümmögése hallatszott a leányszobában.
Csütörtökön késő este a vihar után, motorberregés közeledett, mindannyiunk nagy örömére. Csilli-villi szépséges motoron megérkezett Vermes Ádám! Régi bútordarab a háznál…Csapó Lajos keze alatt fejlődött a tehetsége. Másnap reggel az volt a hab a tortán, hogy Ádám a háta mögé ültette a „kicsiket” és egy tiszteletkört tett velük az Anna-Liget területén.
Csörög a táborvezető telefonja…Radics Márton a buszmegállóban…Ádám, már suhan is a motorral, kedves barátja elé. Sok szép hetet töltöttek együtt az Alkotótáborban annak idején! Jó újra találkozni, rengeteg a mesélnivaló.
Borsody Zoli energiája, és találékonysága kifogyhatatlan. Időnként nyeregbe pattan és Isten tudja hová,  elkerekezik a környékbe. Alkalmi katonaságot szervez a fiúknak, szaladgál velük, és rajzolni tanítja őket. Barbara még karate küzdelemre is ki hívja Zolit…olyan, mint egy nagy gyerek.
Az idő gyorsan repül.
Pénteken nagy az izgalom, hogy melyik alkotás kerüljön kiállításra. Rendbe teszik a szomszédos faházat. Padok, asztalok, dekorációk kerülnek a helyükre. Óránként változik a kép. Egyre csinosabb a helység. Felnőttek és gyermekek alkotásai telepednek egymás mellé. A gyerekek körül zsongják Lajost, hogy melyik munka kerüljön bemutatásra. A választék bőséges! Vendégeket is várunk.  Pászti Szabó Zoltán megnyitóját Csapó Lajos köszöntője követi…

Igyekeztem sok mindenről említést tenni, ám a keddi napot szándékosan hagytam utoljára.
Az Alkotótábor 2012. július 22.-én vasárnap nyitotta kapuit. Az ünnepélyes táborzárásra 27.-én pénteken került sor. A végső búcsúzás napja 29-én vasárnap ebéd után.

A feledhetetlen szép kirándulásra 24.-én kedden került sor!
(A kezdet: májusban a hársfa nyitogatta illatos virágait az Anna-Ligetben, amikor Pászti Szabó Zolival a Poéta Pikniken elhatároztuk ezt a kirándulást.  Ha legközelebb találkozunk, fölmegyünk a kilátóhoz…)
Hétfőn reggel azzal a javaslattal toppant be a táborba Szabó Zoli, hogy kedden megmásszuk a hegyet. Ki kell használni ezt a szép időt. A többi napokra esőzéseket, viharokat mondott a rádió, televízió.
Kedden, a bőséges reggeli után, megalakult a kis csapatunk. Négy felnőtt, és hat gyermek jelentkezett a hegyi túrára. 
Az Anna-Ligetből is jól látható a Nagy-hársas. (509m) Mindenki pontosan tudta az úti célt!
Zoli a csapat élére állt, vállára vette a hátizsákot, amelyben vízzel telt palackok voltak. A nyomában haladt Brendon. Ezt a helyét végig megőrizte. A csapat végén Csapó Lajos, Palóc Icu, és a két kislány csicsergett. Az első emelkedőt látva, Icuka perdült egy nagyot, és ott hagyott minket a terveinkkel, és a hegyoldallal.”- Ezt nem neki találták ki.-„ Szólt az önkritika. Visszament a faluba eltévedni…
 A csapat közepén Barbara, Máté, Gergő és én küzdöttünk az emelkedőkkel. Boglárka és Borsody Zoli nem tartott velünk a kilátóhoz. Marika a vendégeket fogadta…
A Szurdok-patakon valamennyien könnyedén átlibbentünk, bele a csalánosba. Következett a Szurdokvölgy fenyves illattal, és a komoly emelkedőkkel. Zoli úgy haladt az élen, mint egy gőzmozdony, ami magával húzza a szerelvényt. Lajos hangja volt a fék! Remekül működött. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen virágokkal, és lepkékkel fogunk találkozni. Utunk során három szál réti imolát, és négy szemes-lepkét láttam. Üresen kopár volt a vegyes telepítésű erdő.
Az emelkedőket pihenők követték. Zoli gondosan megitatta a társaságot, majd a menet tovább indult. A túravezető pontosan tájékoztatott, hogy miként gazdálkodjunk az erőnkkel. „- most egy könnyebb útvonal jön. Lehet egy kicsit erőt gyűjteni az utolsó meredek szakaszhoz.”-
A kilencfős csapatból egyedül Zolinak volt helyismerete. Gyerekek és felnőttek egyformán küzdöttek a terepviszonyokkal. Senkinek nem volt könnyű feladat a hegyet megmászni. Hatalmas „víznyelőket” láttunk a hegytetőhöz közeledve. A vaddisznók bizonyára örömmel dagonyáznak benne, hogy az élősködőktől megszabaduljanak…
Végre egy utolsó emelkedő és előttünk tornyosul egy csúfságos kilátó beton gyűrűkből illesztve. Az ajtó lakattal zárva! Fölmenni Tilos! –felirattal. A kilátó felső peremén antennák, átjátszó állomások, relék. Ők gyönyörködnek a táj szépségében, mert mi semmit nem látunk a fák takarása miatt. Kilencen, tíz felé dőltünk a fáradtságtól. Zoli ismét itatta a túrázó társaságot. Egyre könnyebb lett a hátizsák a széles vállain.
A Nagy-hársas tetején Lajos és Barbara az akváriumban tartott halakról értekeztek. Nagyon sok érdekeset tudtunk meg a színes és harcisa halacskákról. Már csak ezért is érdemes volt följönni. Volt itt még más valami is… a csapat munka építő ereje!  Közösen értük el a kitűzött Célt!
Indulás lefelé!
A fizikai erőnket nem vette el a lefelé vezető erdei út. Több volt a beszélgetés, nevetgélés, szaladgálás. Jobban figyeltünk a fákra, leveleikre, terméseikre. A kicsi lányok makkot gyűjtöttek. Brendon szép köveket keresett, majd hozta nekem megmutatni. A vegyes telepítésű erdőben fölfedeztük az új élet sarjadását. Az öregek árnyékában, és védelmében növekednek a kis makkok, sarjad a jövő fája. Idővel, belőlük lesz a lombos erdő.
( Ekkor született meg a fejemben az a szép gondolat, hogy mellettünk is SARJAD A JÖVŐ! Határozottan az a véleményem, hogy a gyerekek szabadidejét nem csökkenteni kell, hanem visszaadni nekik a szüleiket, nagyszüleiket, akikkel közös programokat tudnak megélni. A ránk bízott gyerekekkel semmi baj nem volt. Udvariasak, kedvesek, aranyosak. Ezt nem mondhatom el azokról a cserkészekről, akik a közelünkben táboroztak az Anna-Liget vén fái alatt…)
A fenyvesben tobozokat gyűjtöttek a gyerekek. Mindenki arcán ott ragyogott a mosoly, és a fáradtságnak nyoma sem volt. A finom ebédből valamennyien repetáztunk. A sárgadinnye csak ráadás volt.
 Csapó Lajos ígéretet tett, hogy kilenc oklevelet készít a hősiesen viselkedő túrázóknak. (mert ugye mellettünk sarjad a jövő!)

Alkotótábori fotók linkje

Az idei alkotótáborunk is remekül sikerült, hála az igen aktív résztvevőknek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Hogy mennyire, azt Volek György alpolgármester úr, tanár úr önkéntes támogatása is bizonyítja, amelyet a tábor végi kiállításon nyújtott át nekünk. Ez az összeg az Almanach2013 kiadási költségeit segíti majd, köszönet érte! Az alábbi linken a táborban készült fotókat lehet megtekinteni:

https://picasaweb.google.com/111966614143392986060/AMMEAtheneAelototaborSzurdokpuspoki2012Julis2229

Jó nézelődést kívánok!

2012. május 31., csütörtök